e-mail

jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

 

Ott a folyónál, nem messze innen a beszakadt partoldalnál mindig hallotta rabolni a halat. Nagy bedőlt fák ágai, mint karmok meredtek ki a vízből alul rejtekhelyet adva a vizek lakóinak. Oda igyekezett, hátha horogra tudja csalni a bajszost. Már elvermelhetett a koma, de talán még eszik. Kiérve a partra lassú léptekkel haladt a kanyarulat felé. Odaérve döbbenten látta, hogy megint beszakadt egy darab a partból Szép darabot haraptál ki, fene a jódolgodat! Hát nem nyugszó' te sem?- korholta a folyót, mely egykedvűen némán sietett a maga útján. A lassan folyó víz felszínén itt ott hirtelen örvények jelentek meg majd a víz sodrásával lassan tovahaladva eltűntek a szürkeségben. A víz most nyugodtnak tűnt. Az öreg megállt a bedőlt partoldalnál és szemei az akadós, düttest keresték. Fene esne beléd, most nehezebben érem el az akadóst, nem tudtál várni kicsit a rombolásoddal. Mér kő' mindig legénykedned! Szuszogva ereszkedett le a meredek partoldalon, meg- megcsúszva a nedves talajon. Óvatosan közelítette meg a helyet a keskeny, csúszós mederszélen. No, itt jó lesz. Kezébe vette a horgászbotot és egy tenyeres kárászt tűzött a horogra. Óvatosan egyensúlyozva dobta a horgot a kimeredező ágak közé. A nagy ólom megtartotta vízközt, a halat mely időnként szabadulni akarván, neki-nekiiramodott. Ilyenkor az úszó szinte majd eltűnt a lassú forgóban.
Lassan teltek a percek, órák a nap erőtlenül próbált áttörni a ködös, párás levegőn. Valahol egy távoli faluban megszólalt a harang. A harang hangja ünnepélyesen úszott a nagy csendben. Nyugalom és csend honolt a tájon. Nézte a bot spiccét melyet időnként a sodrás vagy épp a megiramodni akaró tenyeres csalihal meg-megbillentette."
 
Öregesen kényelembe helyezte magát a kopottas, itt-ott már feslett, helyenként már damillal átvarrt székén, amit anno a gyerektől kapott majd évtizede egy Karácsonyon, hogy abból kényelmesen hódolhasson nyugdíjas szenvedélyének. Egyszerű, szétnyitható szék, mely az akkori kor modernesedő felfogásában, a könyöktartópántnál már állítható volt. Jól szolgáló alkalmatosság volt eleddig, főleg mostanság, de való igaz, lassacskán már cserére szorul. /Térdei, izületei kívánják már a pihenést a folyóparton is - anno fiatal korában Puskásékat utánozva rúgták a grundon a bőrt, mikor egyszer kifordult a lába, s reccsent nagyot a térde, s korosodván egyre jobban sűrűsödve vissza-viszatér az a nyilaló fájdalom./

Fáradt, üvegesedő víztiszta kék szemét a folyó irányába szegezte, a látómező közepén a bot hegye választotta szét a most megnyugodva, szinte  csordogálva vonuló korareggeli vízfelszínt, melyet időszakosan egy-egy keszegféle fordulása, apró burványlása tör meg.

Eltelik lassan egy fertályóra, s a koratéli reggel beköszöntét a rézsűben megbúvó rigók és cinkék ébredezése, valamint a város közelébe költözött varjak károgása jelzi.
Figyelmét a környezet ébredező madárzajától a frissiben beszakadt partszéltől kissé feljebb, az összebandázott tucatnyi egynyaras fehérnép között, egy hirtelen nekiiramodott csuka tekintélyt parancsoló rabló freccsenése vonja el. Ébredeznek a halak is...
 
A pálca is bólint egy picit, de ez csak jelzés és egyben visszaigazolás a számára, hogy szívósabb megtűzött élő csalihal a 'Karcsinál' nem igazán van. Szinte látja, ahogy a kipányvázott csali nekiiramodik a fenék irányába, de a hátába tűzött 'pórázvég' visszatartja. Az élénkszín-bóbitás jelző komótosan követi egy pillanatra a víz alá kényszerítő erőt, de rövid időn belül újra beáll a felszínen, még elfogadható távolságban az égfelé nyújtózkodó deresen harmatos ágaktól.

Nem sokan járják ilyenkor télvíz idején a vizek partjait, de látóterébe a sodorvonal szélén jobbról, lassan becsordogál egy ismerős ladik orra. A hatfeles ladikban a jó harmincas spori - mivel időben észrevette őt a ritkuló levélzetű partszéli álláson -, már időben visszaengedte a gázkart, hogy minél kisebb hullámzást keltsen a langós közelében. Látásból ismerik egymást, mivel az már lassan egy éve kutatja rendszeresen a környék vizét többnyire a ladikkal. Vélhetően a közelben lévő lakóparkba költözött, mivel azidőben adták át a kisparcellás ingatlanokat. Időnként még a horgász-szerencse is mellé szegődik, mert olykor cinkos mosollyal mutatja az alkalmanként pergetve fogott jobb süllőt, csukát és olykor hajnalonként a harcsát. Hmmm, mostanság egyre sűrűbben sikeres az ifiúr, jegyzi meg félhangosan magában, miközben egy visszaintést küld a csónak irányába, mely lassan továbbsiklik a víz sodrával a látótérből, majd a néhány másodperc után megerősödő motorzaj, távolodván belesimul a farhullámokon a vízbe.
 
A 'gyerek' jut rögtön eszébe, ki hasonló korú a ladikossal. Anno bízott benne, hogy a környéken fog letelepedni, de a megélhetés és az 'onokák' taníthatósága, valamint a kismeny - jobb és megbízhatóbb állás reményében - újrakezdett tanulmányai, családostul a nagyvárosba kényszerítette őket. Igaz, nem panaszkodhat, mivel gyakorta, heti-kétheti rendszerességgel látja a fiút - s havonta családját -, kinek nem kell a nógató szó, hogy jöjjön, mert bő hét elteltével bizton megjelenik valamelyik pálcájával. Sokszor - s nem is sikertelenül - egyedül cserkeli a vízpart bozótosából a víz rejtett kincseit, majd piheni ki magát a szülői házikóban. A napokban is várható, mivel Karácsony közeledtével kérés nélkül is tudja, hogy apja, egy jobb harcsából készült paprikással várja, mely vereslő étek kerül majd az ünnepi asztal közepére.
 
Gondolataiból a pedző helyzete billenti vissza a valóságba. Az eleven csalihalnak, no meg talán a csónak által meglibbentett víznek köszönhetően egyre jobban megközelítette a bedőlt fák meredező ágait. Lassan kiegyenesedik ültéből, a nyelet kézbefogva lassan magafelé tekeri a készséget. Markában érzi, hogy a kárász intenzíven, ellenkező ficánkolással veszi tudomásul a levegőre kerülést. A felkapókart átváltja, s berögzült mozdulattal az eredetileg kiszemelt helyre óvatosan visszapöccinti a csalit. A felkapókart kézzel halkan visszaválja, a beállított féket még egyszer ellenőrzi, majd az ágvasra helyezi a szebb időket is megélt botot.
A nyolcat kondítja a kisvárosi harang, mely pontosan és magabiztosan jelzi az idő múlását. Jó másfél órája már, hogy várja a halat.

A vízbepottyanó úszó által keltett apró hullámgyűrűk lassan bevasalódnak a felszínbe, s a horgásszal együtt kényelmesen várakozó álláspontra helyezkednek.
 
A szakadt part alól néhány kisebb hal spriccen szét a szélrózsa minden irányába, néhány ruca méltatlankodva reppen a nyílt terület felé.
Az úszó is lassan megint megelevenedik. A határozott mélyretörés helyett most látszólag komótosan, de határozottan a sodorvonal felé veszi az irányt. Az öreg várakozó kíváncsisággal dől előre óvatosan, szeme sarkából a pálca nyelének helyzetét pontosan betájolva. Egy cuppanás követően a gyűrűző hullámok darabokra törik a vízfelszínen kontúrozódó felhők szürkés tükörképét.

No végre, fene a jó dógodat mormogja magában... Ippeg ideje vót mán' jelentkezned... Az úszó nagyobb fokozatra vált, s bucskázva, araszolva próbál menekülni a meredező ágak közeléből. Az öreg jobbjával rámarkol az ágasra támasztott bot nyelére, kiegyenesedik ültéből, s bal kezével komótosan adagolja a zsinórt a távolodó jelző ütemében. Ficeregjé' csak, jelezd, hogy itt vagyol..., de az úszó hirtelen megáll. A zsinórt adagoló balkéz megmerevedik egy pillanatra, ráérzéssel gyorsan ráerősít a fékre /nem csak a várható hal mérete, mint inkább a közelben lévő akadókból való visszatartás miatt/, majd azon nyomban baljával megmarkolja az orsó alatt a bot kopottas parafaborítását. Mereven, feszülten egy helyben állnak - az úszó és a horgász -, mint a futók a startvonalon, mikor a pisztoly dörrenését várják. Jelre várnak, kívülről mintha kimerevített filmkockát látna a szemlélődő. A környék, a természet zaja is mintha elcsitulna egy röpke pillanatra..., feszültség érződik a levegőben.

 

 
Az úszó hirtelen megremeg, majd szempillantás alatt a felszín alá merül. Az öreg félig görnyedt testét kiegyenesíti, jobb lábát kissé előrecsúsztatja, feje apró, ritmikus mozgásba kezd mintha számolna - tapasztalta már, hogy kishalas csalizásnál kell a halnak a nyeletés -, majd néhány másodperc után keményen felrántja a bot spiccét, erőből bevág. Tudja, hogy fontos mozzanata ez az eredményes pecának, mivel a kemény csontos részbe kell a horognak - lehetőség szerint egészen az öbléig hatolnia, mert más esetben könnyen kihajlik, kiakad, törik -, a biztos tartás miatt. A bot félúton meggörnyed, de az öreg szinte ugyan abból a lendületből továbbhúzza.
Ebben a pillanatban felvisít a fék, s a bot spiccét nagy erővel húzza vissza a víz íányába a hal. A támaszkodó bal láb a nyálkás parton egy picit megcsúszik. Az öreg térdét kissé megrogyasztva beleáll a lendületbe, de ekkor a térdkalács alól éles fájdalom nyílal a combja alá... A fene essen belé, ez most nem hiányzott, s a lábát megfeszíti a fásli alatt..., de nincs idő a fájdalommal foglalkoznia, mert érzi, hogy a hal jobbra ívelve a csökös felé veszi az irányt. Jobbjával keményebben szorítja az orsótalpnál a nyelet, a nyélvéget automatikusan a karja alá támasztja, s ballal a hajtókarba kapaszkodva keményet húz még egyet a nyélen. Tudja, ha lendületbe jön a jószág, akkor oszt lesz 'nemulass', lassítani kell a tempóját. A zsinór biztos kitart /jófajta 40-es platil, melyet a gyerek hozott németből tavaly karácsonyra/. A pálca saját készítés, abban hiba nem lehet /még öregapjától tanulta a nádbot készítés csínját-bínját, s már nem egy szebb - volt köztük 30 kiló körüli is - harcsa vesztét okozta az emberöltő alatt/, igaz ez a hal nem lesz akkora, s a víz is hideg már. A kemény húzásra a hal egy pillanatra meglepődve megáll, s a langó felől a nyílt víz felé veszi az irányt. Most egy pillanatnyi ideje van, gyorsan a balja mögé pillant, s megelégedve konstatálja, hogy a saját csomózású nagylukú merítő szükség esetén majd kézre áll. De hol van az még, hisz' a hal ellenkező irányba, a sodorvonal felé veszi útját.

Nagy levegőt vesz, s a szusszanásnyi idő alatt gyorsan stabilizálja lábait a síkos partszélen. Az orsóról szakaszosan muzsikálva lepergő damil hangja a feladat felé koncentrálja figyelmét. A hal első lendülete lassan alább hagy, majd szinte teljesen megszűnik. Nehogy mán' lefeküggyé', nem vagyok én muzsikus /cimborái körében, a lefekvő harcsa kimozdítására, kipengetésére használják e szót/, dolgozzál csak folyamatosan... mormogja a fogai között, s egy határozottat emel újra a boton. Válaszként néhány erőteljes rángatást érez a négerbarna zsinóron, ami lassan megint fülének kedves hanggal, de már lassabb ütemben hagyja el a dobot. Szóval fejjel lefelé próbálkozol..., s szája szegletében mintha mosoly bújócskázna. Szinte látja, ahogy a haltest mellett párhuzamosan feszülő damilra, a hal kígyózó mozgása közben a farkával néhányat ráver és benyálkásítja. No, valahogy emígyen, fáradjál csak, nyugtázza elégedetten az újabb lendületet, s száraz szájperemét nyelvével körbenedvesíti.

Érzi, hogy nem egy kapitális jószágot akasztott, annak ereje is elöbb-utóbb fogyóban lesz, de azért éber reagálója minden egyes mozzanatnak. Érzi, ahogy a hal többször is megrázza a fejét, ahogy farkával csapkodja a damilt. A jól sikerült szerszám, mint karja meghosszabbítása közvetíti a víz alattról érkező információkat, s lassan elérkezettnek látja az időt, hogy szigorítson egyet  féken. Belehúz a hal komótos távolodásába, teker egy keveset a karon, s kettőt kattint a fékgombon. A lassú ciripelő muzsika átvált szakaszos ütemű zizegéssé. Újabbat emel a boton, s a miközben leengedi a spiccet, gyorsan teker az orsón. Ez a cselekedett ismétlődik háromszor, mikor a megfordított hal a part közelét megérezve, újabb rohamra indul... Lehúz, vagy 15 m zsinórt - miközben az öreg stabilan megtartja a botot -, majd megáll.

Horgászunk elérkezettnek látja az időt, s kemény, kérges markolattal teker megint az orsón. Elkezdődik a húzd meg - ereszd meg türelemjáték... Teker vagy 2 m-nyi zsinórt, a hal visszahúzza a felét, teker megint ugyan annyit, a hal újra visszahúz, de már valamivel kevesebbet. Ezt játszák jó tíz percen keresztül.
A hal vagy 15 méterre a parttól egy fordulóval megmutatja magát... Az öreg megnyugodva konstatálja a bő méteres, méterharmincas test látványát... Ippeg ölég leszel a nagyfazékba egyszerre... Nem szívesen fagyasztana a halból, inkább mindig fog annyit amennyire szükség van. Olyan jó nyolc kilós forma lehet a folyami szürke, konstatálja, s megnyugodva szív mély levegőt a tüdejébe... Lazít egy cseppet a merev álláson, fix pontot keres lábaival, s ekkor kezdi érezni, hogy sajog a bal térde... A harcsa nem sok időt hagy neki, újabb fordulókkal bucskázik a vízben, s annak felszínéről visszatör a mélybe. Az öreg már magabiztosan tartja a pórázt, s szinte rutin szerűen kezeli az orsó hajtókarját.
 
A hal többször is próbál megszabadulni a laposodó part felé kényszerítő erőtől, de egyre kevesebb hévvel tud ellenállni a kényszerítő erőnek. Egyre ritkuló kitörések és apróbb fordulók után a jószág lassan felfekszik a víztetőn, s szinte megadóan siklik az utolsó 6-7 méteren a part felé. Az erejét felőrölte, s a hideg közeg sem volt most segítségére.

A horgász lazít egy cseppet az orsón, s a botot jobbal meredeken felfelé tartva, baljával a hosszúnyelű merítőért nyúl... A térdébe újra belenyilal a fájdalom, így kinyújtott lábbal, derékból meghajolva próbálja elérni a földre fektetett szigszalagos nyelet. A harcsa egy utolsó próbálkozással fordul egyet a vízben, az orsó kerreg egy rövidet. Az öreg gyorsan feleegyenesedik, visszahúzza a zsinórt, de a hal több erőt már nem tud kipréselni magából, megadóan lebeg a víz felszínén. A horgászunk most már óvatosabban lenyúl a merítőért, helyrerázza a hálót, s betolja a 4 méteres nyelet a vízbe.

A harcsa csendesen - bő félórai küzdelem után -, fejével előre belesiklik a nagyszemű hálóba, mely gyengéd öleléssel veszi körül sikamlósan nyálkás hideg márványos testét.

Értékeld a horgászcikket 
             

Hozzászólások:

2010-es szolunáris táblázat Adatvédelmi nyilatkozat Feltöltési útmutató Gyakran ismételt kérdések Halkvíz Halreceptek Haltartó.hu közösségi horgászportál statisztikája Horgász apróhirdetések Horgász érdekességek Horgász fotópályázat I. Horgász fotópályázat II. Horgász fotópályázat III. Horgász gyermek rajzpályázat Horgász háttérképek Horgász időjárás, vízügyi információk Horgász link-katalógus Horgász szavazás Horgász üzenőfal Horgász videópályázat Horgászbolt Horgászboltok Horgászcikk forgalmazók Horgászcikkek, horgászírások Horgászegyesület Horgászegyesületek Horgászfórum Horgászkvíz Horgásznapló feltöltése Horgásznaplók Horgászszállások Horgásztárs kereső Horgásztó Horgászversenyek Horgászvizek Kapcsolat Partnereink Regisztráció VízKvíz