e-mail

jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

Tisztelt Haltartósok!
Írásomban a törpeharcsáról szeretnék néhány információt továbbadni a teljesség igénye nélkül. Horgász vagyok nem halszakértõ és nem biológus. Ismereteimet a szaktekintélyek által közzétett írásokból szereztem, ezen ismeretek alapján kísérem figyelemmel ezt a halfajtát. A közvélemény erõs ellenszenvet táplál ezzel a hallal szemben. Nem tudom, van-e még egy olyan élõlény, amely annyi bosszúságot és problémát okoz nekünk horgászoknak, mint ez a hal. Talán a krumplibogár vetekszik vele ezen a területen, igaz az nem a vízben, hanem a mezõgazdasági földeken. 

1. A törpeharcsáról 

Az Észak-Amerikában õshonos halat Európába 1902-ben hozták be, majd 1904-ben jutott el Franciaországból illetve Németországból. Azóta folyó- és állóvizeinkben egyaránt megtalálható. Telepítésüket az indokolta, hogy hazájukban több kilósra megnövõ állatok kívánatos gazdasági halnak számítottak volna olyan területeken, ahol más ragadozó nem tudott volna megmaradni. Sajnos a több harcsafaj (fekete-, foltos-, csatorna-, barnaharcsa) keresztezésébõl kialakult állományok azt produkálták, ami ma is jellemzi hazai törpeharcsákat.


Fekete törpeharcsa


Barna törpeharcsa

Egyre kisebb átlagsúlyú (5-15 dkg), egyre nagyobb egyedszámú, egyes vizeken uralkodó fajjá váló, a növényi táplálékot egyre nagyobb arányban fogyasztó, a tüskéi miatt megfoghatatlan, a horgot mélyen benyelõ, falánk halak alakultak ki. A hazai vizekben a 2. és a 3. évben elérik ivarérettségüket, komoly ikra- és ivadékfalók, ráadásul az eredetileg ragadozóhalak áttértek a vegyes táplálkozásra. Fogyasztják a békés halaknak szánt etetõanyag-keverékeket, rá-rácsapnak a kicsit is puha, szájukba beférõ csalikra (bojli, csemegekukorica). Sok helyen csak az áztatott kukorica csaliként való alkalmazásával lehet õket elkerülni.

Sok hiedelem, téveszme kering e halfajról. Talán a legérdekesebb a hátúszóiban levõ méreganyag-tartalom. Szó sincs ilyenrõl. A rosszul kézbefogott hal has- és hátuszonyában levõ hegyes tüske által keletkezett sérülés, illetve a hal nyálkája válthat ki komoly fertõzéseket. A seb begyulladásához elég az iszapos helyen összeszedett, a hal nyálkájában lerakódott szennyezõdés.

Terjeszkedését az elsõ idõkben a meggondolatlan horgászcélú telepítések segítették elõ, és mivel e faj szélsõséges környezeti alkalmazkodó képességgel rendelkezik, képes fennmaradni a tápcsatornák sokszor kedvezõtlen adottságú körülményei között is, így könnyen a tavak befolyó vizeibe kerülhet. A madarak lábán történõ terjeszkedés inkább csak,- mint más halaknál is - mende-monda a hal élettörténetébõl.

Általában a nyár elején, megfelelõ vízhõmérsékletnél párosan ívik, de hosszú és meleg nyár esetén augusztusban is rakhat le a nõstény ikrát. A nõstény 3000-5000 db kb.3 mm átmérõjû ikrát rak le a fészekbe, melyeket a hím õriz, az uszonya állandó mozgatásával részükre oxigéndús vizet biztosít. 6-9 nap alatt kikelnek, majd egy hétig még „a fészek melegét” élvezik. A zsenge ivadékok képezik a vízfelszín közelében látható ún. „törpefelhõt”, melyet a szülõk alulról harciasan védenek. Fiatal korában férgeket, rovarlárvákat és alsórendû rákokat fogyaszt. A kifejlett hal az elõbbieken kívül megeszi a halikrát, békalárvát, békákat és az apró halakat is.

Általánosan elmondható, hogy a halak többsége nem hallja a 2000-2500 Hz-nél magasabb hangokat. Vizeinkben a ponty és az ezüstkárász “a legjobb fülû”, mivel képesek érzékelni a 4000 Hz-es hangot is . (Megjegyzés:az emberi beszéd tartománya 300-3400 Hz!). Ezzel szemben a hazánk és talán a világ legjobban halló hala a törpeharcsa, amelyik még a 8000 Hz-es hangokra is reagál.

Társas életüket az összetett kapcsolattartáson alapuló összetartás jellemzi. Az azonos nagyságú állatok kis helyen, nagy tömegben összegyûlnek, egymást figyelve pihennek és táplálkoznak. Ha egyikük táplálkozásba kezd (pl. élelmet talál), akkor többi is aktív keresgélésbe kezd, megnézve mit eszik a társuk. Szociális intelligenciájuk magas szintjét jellemzi, hogy az USA-ban a kutatók gyakran használják ezeket a harcsafajokat etológiai vizsgálatoknál. Megfigyelték, hogy a látásuktól megfosztott állatok képesek voltak a felkínált táplálékot megtalálni. A kísérlet folytatódott tovább a bajuszszálakat beidegzõ szaglóidegrostok átvágásával, ám a törpeharcsa még ilyen állapotban is táplálkozott, teljesen az ízérzékelõ-képességére bízva magát. Érdekes módon, mikor ennek az állatnak az akváriumába egy nem fajtárs bõrváladékából cseppentettek egy keveset, a kísérleti alany teljesen abbahagyta a táplálkozást és a “vetélytárs” dühödt keresgélésébe kezdett.

2. A törpeharcsa ritkítási módszerek

Népszerû nézet, hogy a biztos védekezési módszer a “törpék” ellen a feketesügerek telepítése, amelyek hetek, hónapok alatt megritkítják a törpeharcsa állományokat. Megfigyelések bebizonyították, hogy a feketesügér és a naphal valóban eszi a törpeharcsát. A fiatal törpeharcsa ivadékok a békalárvákhoz hasonló csoportokban, állandóan mozgó fekete gomolyként keresik fel a partszéli vizeket. A békalárvákat kedvelõ feketesügér és naphal a törpeharcsák ún. bandázási idõszakában, közébük vágva, hatalmas szájukkal valóban sokat beszippanthatnak közülük. Azonban ez az idõszak csak 2-3 hétig tart. Mikor a kis “törpéknek” kinõnek a „felhõbõl”, megerõsödnek a hát- illetve hasi úszóikban a „dárdák”, akkor már sem a feketesügér, sem a naphal nem fogyasztja õket. Az ilyen korú fiatalokból még be-bekapnak egyet-egyet, de a dárdák megérzése után hamar kiköpik ezeket a szúrós állatokat. Sajnos, a 4-5 cm-es testnagyság felett a törpeharcsának gyakorlatilag nincs hazai hal ellensége. Elhúzódó tavaszonként, a lassan felmelegedõ vízben a törpeharcsákat megtámadhatja a harcsafélékre specifikus kopoltyúférgesség. Szinte természetes, hogy ez a hazai parazita elsõként a nagy testû lesõharcsáinkat pusztítja ki (a fertõzés az állomány akár 60-70%-ra is kiterjedhet), míg a törpeharcsák között csak kis mértékû (20-30%) elhullás észlelhetõ. Egy adott területen a túlzott mértékû elszaporodáskor ún. önpusztítás figyelhetõ meg náluk. Ekkor az állomány nagy része befoltosodik és elpusztul, így a következõ generáció megfelelõ életteret kap. Többen úgy vélik, hogy ráktelepítéssel elejét lehet venni a törpeharcsák felszaporodásnak. Néhány tavon az ilyen meggondolatlan, és teljesen ésszerûtlen ötlet azt eredményezte, hogy ha véletlenül törpeharcsa nem volt a közelben, akkor a kukoricával csalizott horgon a rákok idéztek elõ a pontyokhoz nagyon hasonló kapást.

A törpeharcsának a jelenlegi ismeretek szerint természetes ellenségeként csak az elõzõ fejezetben említett feketesûgér és a naphal, de ezek is a fiatal „felhõt” ritkítják nem nagymértékben. Érdekesség, hogy ezeket a „felhõben” élõ apró halakat még a halevõ állatok, madarak sem fogyasztják, valószínûleg a kesernyés húsuk miatt.

A horgászok nagy többsége sajnos nem tekinti zsákmánynak ezt a halat, így nem is horgásznak rá. Pedig a legnagyobb ritkítást a rendszeres és többéven át tartó kifogásukkal lehetne elérni. Jelentõs mennyiséget lehetne a „felhõállapot”-ban az aprószemû merítõhálóval kimeríteni.

A csapdázás hatásos módszer akkor, ha azt csapdasorral és rendszeresen végzik. A törpeharcsa az élelemkereséskor 4-500 méterre is elvándorol, a csapdasor telepítésekor ezt figyelembe kell venni. Ha a csapdatávolság 100 méter, a csapdaszám 10 db, akkor ezt az 1 km-es szakaszon legalább 2-3 db csapdát biztosan „útbaejt” a hal. A 2-3 naponkénti rendszeres ürítéssel ezen a vízszakaszon néhány hét alatt jelentõs ritkítást lehet elérni. Amikor a csapdákban a zsákmány nagyon kevés, az egész sort tovább lehet helyezni, így ezzel a módszerrel akár egész vízterületeket is nagymértékben „törpétleníteni” lehet.

3. Felhasználási lehetõségek

A törpékkel nagyon telített területekrõl kifogott halak súlya akár tonnás nagyságrendû is lehet. Ez a mennyiség többféleképpen felhasználható, így leadható a fehérjefeldolgozó vállalatoknak, kacsatelepeken takarmánynak, illetve emberi fogyasztásra a halboltoknak. A törpeharcsa húsa fehér, nem zsíros és teljesen szálkamentes. Elkészíthetõ önálló ételnek, sürítménykét kiváló például halászléhez, de ízletes halkolbász is készíthetõ belõle. 

A törpeharcsa emberi fogyasztásra történõ tisztításának többféle eljárása ismert és alkalmazott. Eltérés a bõreltávolításában van, ez a nyúzás illetve a forrázás, a halak mindkét módszernél már élettelenek legyenek. Több helyen alkalmazott módszer még a sózás, azonban ez az élõ halaknál állatkínzásnak minõsül.

4. Összefoglalás

A törpeharcsa zsákmányolását 2006-ban kezdtem, az eredményeim az alanti táblázatokban találhatók.

Zsákmány 2006-ban.

Megjegyzés!

A fogási napló egyéb oszlopában 70kg zsákmány található, ezt a mennyiséget a keszeg, kárász kb. 10%-ban (7kg) , míg a törpeharcsa 90%-ban (63kg) teszi ki. 2006.09.11. és 09.14. között a vizünkön jelentõs mértékû törpeharcsapusztulás történt, ezt a halat ettõl az idõponttól fogni nem lehetett, így zsákmányként sem szerepel.

Zsákmány 2007-ben.

Zsákmány 2008-ban.

Zsákmány 2009-ben.

2006-ban horgászfelszereléssel fogtam a törpéket, csaliként trágyagilisztát és kenyérgyurmát használtam.

2007-2009. között 2 db saját tervezésû és kivitelezésû csapdával ritkítottam az állományt. A fotókon nyitott illetve csukott állapot látható.





A táblázatokban látható a törpeharcsa aktív ideje, mely bizonyítja a hal téli elvermelését. A felmelegedéssel párhuzamosan nõtt a zsákmányolt hal mennyisége, majd a hûvösebb idõ beköszöntével a csökkenés.

Található egy zsákmánymentes idõszak július elejétõl augusztus elejéig. Tapasztalatom szerint ekkor nagyszámban ívtak a törpék, a kikelés után pedig a szülõk a „felhõk” kísérésével voltak elfoglalva. A kistörpék önállósodása augusztus eleje körül történhetett, ezután kezdtek ismét a felnõtt halak táplálkozni.

A táblázatokban levõ halmennyiséget feldolgoztam, meglepõ volt a hím- és nõivarúak aránya. A feldolgozott halak kb. 70-80 %-ban ikrások voltak.

A csapdákban más halat csak akkor találtam, ha törpeharcsa nem volt benne.A csapdáim bejárati nyílásának átmérõjét 2009-ben 7 cm-rõl 12 cm-re növeltem, a változtatás a nagyobb egyedi súlyú halakat eredményezte.

A 2009-ben a horgászterületünkön a vízben rendkívüli oxigénhiány lépett fel, emiatt a vízfenéken a 06.29. és 07.03. közötti idõszakban halak már 12 óra után elpusztultak. Ekkor szüneteltettem a csapdázást, majd 07.27-én folytattam. A halak csak a felsõ vízharmadban maradtak életben, ezért a továbbiakban már csak itt helyeztem el a csapdákat. A közhiedelem szerint a törpeharcsa rendkívül szívós hal, de az élethez nekik is kevés volt a kb. 0,5mg/liter oxigéntartalom.

Tisztelt Haltartósok!

Röviden, tömören ennyit szerettem volna tevékenységemrõl írni, a tevékenységemmel kapcsolatosan örömmel állok mindenki szolgálatára.

Végül szeretném megosztani a törpecsapdázók jelmondatát, miszerint: „Akkor leszünk eredményesek és boldogok, ha varsáink kevés halat fognak!” Gyõr-Ménfõcsanak, 2009.10.14.

Értékeld a horgászcikket 
             

Hozzászólások:

2010-es szolunáris táblázat Adatvédelmi nyilatkozat Feltöltési útmutató Gyakran ismételt kérdések Halkvíz Halreceptek Haltartó.hu közösségi horgászportál statisztikája Horgász apróhirdetések Horgász érdekességek Horgász fotópályázat I. Horgász fotópályázat II. Horgász fotópályázat III. Horgász gyermek rajzpályázat Horgász háttérképek Horgász időjárás, vízügyi információk Horgász link-katalógus Horgász szavazás Horgász üzenőfal Horgász videópályázat Horgászbolt Horgászboltok Horgászcikk forgalmazók Horgászcikkek, horgászírások Horgászegyesület Horgászegyesületek Horgászfórum Horgászkvíz Horgásznapló feltöltése Horgásznaplók Horgászszállások Horgásztárs kereső Horgásztó Horgászversenyek Horgászvizek Kapcsolat Partnereink Potencianövelők Regisztráció VízKvíz